jajdul
jajdul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Fájdalmában> jajkiáltást hallat, ill. más szóval v. tagolatlan hangon ösztönszerűen felkiált. A döfésre hirtelen nagyot jajdult. Utolsót jajdult.
2. (átvitt értelemben, költői) <Hangszer> hirtelen éles, sivító hangot hallat. Mért nem kacag a dob, trombita nem jajdul? (Arany János)
Igekötős igék: feljajdul.
jajdulás; jajduló.
