japán
japán főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. A japánok: tömegében az Ázsia keleti partjai közelében fekvő északibb szigeteken élő nép. A japánok története. || a. E néphez, nemzethez tartozó személy, főleg férfi. Megismerkedett egy japánnal. Szegény beteg Margotnak menni kellett | … Mikor temették, hűs nap volt, borúlt, | Vitte a Sorbonne sok kósza diákja, | Köztük a japán, a kis sárga páva. (Tóth Árpád)
2. E nép nyelve. Japánból fordít.
II. melléknév -ul
1. A japánok közé tartozó <személy>, belőlük álló <csoport>. Japán munkás, nő; japán család. Intett néhány feketeruhás japán vendég felé, akiket egy tanársegéd kalauzolt a folyosókon. (Babits Mihály)
2. A japánokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., általuk haszn., náluk szokásos. Japán írás; japán kert: kanyargós utakkal, mesterséges patakokkal, megmunkálatlan faágakból épített domború hidakkal díszített, dús növényzetű, kisebb díszkert, ill. ennek miniatűr utánzata; japán nyelv, viselet, zene.
3. A japánok történeti élete folyamán létrehozott. Japán ipar; japán irodalom, művészet.
4. A japánok által lakott v. erre a földre jellemző, ahhoz tartozó, ott termelt, tenyésztett v. gyártott; onnan származó. Japán hegyek, tengerpart, város; japán porcelán, rizs, selyem, rózsa. Jenő maga gyújtogatta sorba a sok-sok szál … gyertyát a nagy szalon … japán vázái mögött. (Kaffka Margit)
5. Japánul: a japánok nyelvén.
