járó
járó melléknév és főnév
I. melléknév -n
1. Olyan, aki, ami helyét változtatja, jár. Az utcán járó emberek; csapatban járó vadak; az erre járó vonatok. A tömeg | járó erdő-rengeteg. (József Attila) || a. Vmely dologban v. ügyben járó: vmely teendőt, ügyet ide-oda járással intéző <személy>. Aláírások gyűjtésében járó megbízottak; jóban v. rosszban járó ember: jó v. rossz szándékú e. Rosszban járó … emberek próbálgatják az ajtók kilincsét. (Krúdy Gyula) || b. (ritka) Olyan, amin v. amivel vki járni, menni szokott vhová, vmeddig. (bányászat) Járó osztály: olyan vágat, bányatér, amelyen személyek közlekedhetnek, ill. közlekedni szoktak; szőlőbe járó kalap; világot járó csizma. Új házalók jöttek … Éppen az anyámnak a templomba járó palástja volt a kalapács alatt. (Jókai Mór) Ahogy a kikötést bevégezték, és kivetették a partra járó deszkát, a lány kisurrant a partra. (Tömörkény István)
2. (kissé régies) <A szóban forgó idő alatt> megjárható, megtehető, bejárható <út, távolság, terület>. Egy napi járó út. S fölkele Jónás, menvén Ninivébe, | melynek három nap volt járó vidéke. (Babits Mihály)
3. (ritka) Járásra (1) elég, kész <erő, kedv>. Ma nincs járó kedvében. Nincs járó erőm, hogy Szöllősre vagy Füredre … mehessek. (Eötvös Károly)
4. <Vmilyen módon> mozgatható, működő v. működtethető <eszköz, szerkezet>. Könnyen járó fiók; pontosan járó óra. A nagy … három zárra járó ajtót kinyitotta. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) <Vmilyen módon> megnyilvánuló, ható. ® Fellegekben járó gondolkodás. Biberach nem tartja lelkiismeretben járó dolognak kegyurát felvilágosítani. (Arany János) [A költemény] tele eredeti eszmékkel, magasban járó gondolatokkal. (Jókai Mór)
5. <Hozzávetőleges kormeghatározásban: a szóban forgó életkorban> levő. Ötvenedik évében v. ötven év körül járó ember; élte tavaszán járó nő. A belépő a harmincas évek elején járó férfi volt. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Vmivel járó: olyan, ami mint kísérő körülmény v. következmény jár együtt vmivel. Sok kiadással járó mulatság; az úttal járó költségek; sok küzdelemmel járó élet; szép eredménnyel járó vállalkozás.
7. (átvitt értelemben) <Szokás, megegyezés v. rendelkezés alapján> vkinek fizetendő <pénzösszeg, szolgáltatás>. Az áruért járó összeg; holtig járó javadalom.
II. főnév -t, -ja
1. Az, aki vhol megy, vmerre jár. Az utcák járók közül megszólított valakit. Leszólták a szőlősgazdát, aki minden arra járót be nem szólított egy pohár borra pincéjébe. (Eötvös Károly) || a. Az, aki vhol v. vhova gyakran jár, s ebben a jövés-menésben telik el az élete. A vízen járók élete.
2. (ritka) Járda. Kikövezett járó. || a. (tájszó) Vhová vezető keskenyebb palló. A malom járója. Dacos némasággal halad föl a meredek járón, ami a magas töltésre vezet. (Tömörkény István) || b. (hajózás) Folyami v. tavi hajóra betolható, kikötéskor haszn. kis híd. A hajósok kitolták a járót a hajóról a stégre, a mólóra.
3. (régies) Járóföld. Teljes félóráig tartott ez a jég hátán repülés. Gyalog félnapi járó lett volna. (Jókai Mór)
4. (tájszó) Elintézendő ügy. Egy kis járóm volt errefelé.
5. (tájszó) Az óra járója: az ó. ingája.
Szóösszetétel(ek): 1. járócsiga; járódeszka; járóképes; járóképtelen; járókocsi; járókötés; járószerszám; járótávolság; 2. ágyrajáró; alvajáró; búcsújáró; élenjáró; falujáró; fellegjáró; főbenjáró; gyalogjáró; keresztjáró; magánjáró; óceánjáró; országjáró; önjáró; templomjáró; tengeralattjáró; tengerjáró; terepjáró; természetjáró; világjáró.
