játszva
játszva [jácva] határozói igenév (a játszik igének -va képzős igeneve)
I. (igenévként) Játékkal elfoglalva; játékkal való foglalkozás közben. Ott ültek durákot játszva az asztalnál. Játszva gyorsan telt az idő. || a. A gyermek játékos hajlamát felhasználva (történő). Játszva tanítás; játszva tanító módszer; játszva tanít. Írni-olvasni … édesanyám tanított meg … Volt neki valami eredeti módszere, … úgyhogy játszva tudott megtanítani bennünket, gyerekeit. (Móricz Zsigmond)
II. határozószóként (átvitt értelemben, túlzó) Nagyon könnyen, könnyedén, könnyűszerrel. Játszva elvégez vmit. Ifjú csontok játszva érték volna el a magaslatot. (Vas Gereben) De kardját az olasz félreüti játszva. (Arany János)
