jel
jel [e] főnév -t v. (-et) [e], -ek, -e [e, e]
I. Olyan, szándékosan létrehozott, jól érzékelhető jelenség, amellyel bizonyos esetben közölni akarunk vmit vkivel.
1. Vmely cselekvésre, magatartásra felhívó mozdulat, cselekvés v. szándékosan létrehozott jelenség. ® Adott jelre; jelre vár; jelt ® ad (vmire); kacsintással, kézmozdulattal, lámpával, tükörrel, zászlóval ad jelt; trombitával jelt fúvat. Az ágyúzás volt a jel. Adott jelre minden oldalról egyszerre támadtak. Jel fuvaték, s egyszerre kitört a gyilkos erőszak. (Vörösmarty Mihály) Felesége egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen, azzal vádolták, hogy jeleket adott. (Kosztolányi Dezső) A naplójában is meg fogja írni, hogy két pusztai ember hogy ad jelt egymásnak. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan tárgy, amelyet szembe ötlő, előre megbeszélt helyre tesznek vmely tény közlésére. Az erdőben fára erősített papírdarab volt a jel arra, hogy merre mentek a fiúk. Jelet tett az ablakba.
2. Olyan, a közszokásban kialakult cselekvés, amely elhatározást, szándékot fejez ki; jelképes cselekvés. A kesztyűdobás a párbajra hívás jele volt. Vérszín a cseh tolla, fölcseréli vele: A bajra hivásnak volt e dolog jele. (Arany János) || a. Vmely érzést, érzelmet kifejező cselekedet, főleg kedveskedő, tiszteletadó mozdulat, magatartás v. ajándék. Barátsága, hálája, szeretete, szerelme, tisztelete jeléül. A megbánásnak semmi jelét sem mutatta. Kegyelete jeléül koszorút helyezett a ravatalra. Tiszteletemnek e csekély Jelét végye kedvesen. (Csokonai Vitéz Mihály) Palojtay István uram … ezt a szép rózsát küldi. Azzal bízott meg, hogy engesztelés jeléül tűzzem be a hajába. (Mikszáth Kálmán) || b. <Felkiáltás, mozdulat, arcjáték vmely érzelem egyéni, szabad kifejezéseként.> Felhajtotta a poharat egészen. – Héha! – kiáltott fel, jeléül, hogy nagyszerű bor. (Mikszáth Kálmán) || c. A mindennapi életben v. vmely munkaterületen kialakult mozdulat, taglejtés, arcjáték vmely érzelem, gondolat v. akarati megnyilvánulás kifejezésére. Beleegyezése, tetszése, nem tetszése jelét adja. Csak a fejét rázta tagadása jeléül. Jó lesz … kérni őket: Adják jelét, hogy a játszó személyek Beszéde és játéka tetszik-e? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (népies, régies) Életjel (2). Jelt ad magáról. Az asszony bizonyosan elveszett, különben valami jelt csak adott volna magáról. (Vas Gereben)
II. Olyan érzékelhető jelenség, tárgy, dolog, amellyel vmely tapasztalatunkat v. gondolatunkat ábrázoljuk v. helyettesítjük.
1. (régies) Az a tárgy v. kép, amellyel vmely eszmét, elvont fogalmat érzékelhető alakban fejezünk ki; jelkép. A horgony a remény jele. Szent Márk dicső terén … árva honára gondolt, | s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt, | látván sok harci jelt ős ívek oldalán. (Babits Mihály)
2. Vmely dolgot, fogalmat, gondolatot jelölő, kifejező írott, rajzolt v. nyomtatott, képszerű v. vonalas ábra v. egyéb jelkép. A betű a hang jele. || a. (földrajz, katonaság) Egyezményes jelek: <nemzetközi megegyezés alapján> megállapított alakú képecskék, rajzok, amelyeket a föld felszínén látható tárgyaknak (pl. épületeknek, utaknak, vizeknek, jellemző növényeknek) térképen való feltüntetésére alkalmaznak. || b. (mennyiségtan) Számokkal végzendő műveletre v. vmely szám viszonylagos voltára utaló, írásos v. nyomtatott egyezményes jelölés. Az összeadás jele +, a kivonásé –, a szorzásé × v. ·, az osztásé :; a gyökvonásé 
. A pozitív számok jele +, a negatívoké –; az imaginárius szám jele i; az egyenlőség jele =. || c. (vegyi ipar) Az elemek nemzetközi nevének rövidítéseként haszn. betű, betűk kapcsolata v. kémiai képlet, vegyjel. H a hidrogén, H2O a víz jele. || d. Gyorsírási jel: az élőbeszéd folyamatos és gyors lejegyzésére v. bármilyen írás, feljegyzés gyors rögzítésére haszn. vonal v. írásjel, amely gyak. egész szót v. szócsoportot jelöl. A gyorsírási jeleket tanítja, tanulja. Gyorsírási jelekkel fogja leírni az előadás egész szövegét. Ezeken a gyorsírási jeleken nem lehet eligazodni.
. A pozitív számok jele +, a negatívoké –; az imaginárius szám jele i; az egyenlőség jele =. || c. (vegyi ipar) Az elemek nemzetközi nevének rövidítéseként haszn. betű, betűk kapcsolata v. kémiai képlet, vegyjel. H a hidrogén, H2O a víz jele. || d. Gyorsírási jel: az élőbeszéd folyamatos és gyors lejegyzésére v. bármilyen írás, feljegyzés gyors rögzítésére haszn. vonal v. írásjel, amely gyak. egész szót v. szócsoportot jelöl. A gyorsírási jeleket tanítja, tanulja. Gyorsírási jelekkel fogja leírni az előadás egész szövegét. Ezeken a gyorsírási jeleken nem lehet eligazodni.
3. (nyelvtudomány) Jel v. nyelvi jel: a nyelvbeli kifejezésnek vmely egysége (pl. szó, szókapcsolat, mondat) a jelölt tartalomhoz viszonyítva. A nyelv jelek rendszere.
4. (ritka, költői) Sírkő, emlékoszlop, emlékjel. De hős Kevét nagy sokaság | … Egy domb alá temette el. | És a halomtetőre jelt Magas kősziklából emelt. (Arany János)
III. <Személyeken, tárgyakon, dolgokon> olyan vonás, amelynek alapján azok a hasonlóktól könnyen megkülönböztethetők; ismertetőjel; jegy.
1. <Személyen, állaton> örökölt v. szerzett, állandó jellegű, kisebb kiterjedésű, feltűnő színeződés v. egyéb elváltozás bőrön, ill. a szőrzeten; jegy.
2. (népies) <Állaton, főleg baromfi lábán v. nagyobb állat fülén, farkán> megkülönböztetésre v. a felismerés megkönnyítésére való vágás, csonkítás; jegy. Megismertem a csibéimet a jelről. || a. (népies) Ugyanerre a célra alkalmazott égetés v. bélyeg <az állat bőrén, nyakán, fülén>. || b. (történettudomány) Vmely személyre, főleg rabszolgára, elítéltre, büntetettre sütött bélyeg; jegy. Vállára izzó vassal jelet égettek.
3. Megkülönböztetés, könnyebb felismerhetőség végett vmely tárgyra alkalmazott betű(k) v. egyéb megjelölés. Jelet varr a fehérneműbe. || a. Gyári jel: a gyárra utaló, ábraszerű megjelölés <vmely készítményen, pl. edényen, dísztárgyon>; gyári jegy.
4. (nyelvtudomány) <A képzővel és a raggal szemben> az a toldalék (2), amely a szónak sem jelentését, sem mondatbeli szerepét nem változtatja meg, hanem főleg a szó fogalmi tartalmát módosítja vmely meghatározott irányban. A többes szám, a középfok, a felsőfok jele; a felszólító mód, a feltételes mód jele.
IV. Olyan jelenség, esemény, helyzet, amelyből következtetni lehet vmi meglevőre, múltbelire vagy bekövetkezőre.
1. Olyan jelenség, esemény, helyzet, amelyből következtetni lehet vmire, vminek a meglétére. A gazdaság, a jólét jele; a forradalom, a kormányválság jelei; az elmezavar aggasztó jelei; a tüdővész világos jelei. Ez annak a jele, hogy … Ha a jelek nem csalnak, mérgezés történt. Két közember [= közlegény] letérdelt lábamhoz, s végig tapogatta … minden ruhámat …; jele, hogy valakinél kés vagy plajbász találtatott. (Kazinczy Ferenc) A francia hadseregben itt-ott a bomlás jelei mutatkoztak. (Kuncz Aladár) || a. Olyan érzékelhető jelenség, amely vkinek a figyelmét felkelti, vkit vigyázatra, óvatosságra int. Minden jelre figyel. Csend volt körös-körül, semmi gyanús jel sehonnan. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan megnyilatkozás, cselekvés, érzékelhető jelenség, amelyet bizonyos lelkiállapot, lelki tulajdonság, hajlam következményének szokás tartani. A … nép dühös indúlatja kanóccal Adta jelét bosszújának. (Fazekas Mihály) Vitézi hajlamának adá nem egy jelét. (Arany János)
3. Adat, nyom, amely vmi után megmarad, amelyből vminek a megtörténtére lehet következtetni. Minden jel v. a jelek szerint úgy történt a dolog, hogy … A jelekből ítélve a másik gyerek a hibás. Jókora csoport keletkezett köröttük … Akadtak …, akik gyanakodtak. Bűntények áruló jeleit szokás a Dunába vetni. (Kosztolányi Dezső)
4. Olyan jelenség, esemény, összefüggés, amelyből következtetni lehet vminek a bekövetkezésére. Jó v. rossz jelnek tekint, vesz vmit. A jelek arra mutatnak, hogy jó termésünk lesz. De im jó jel gyanánt – ha nem csak képzelet – Galambcsoport szállong az őrtorony felett. (Arany János) [A jövő] az eddiginél még szebb is lehet, ha a jelek nem csalnak. (Tolnai Lajos) || a. (mitológia, vallásügy, irodalmi nyelvben) Természetfölöttinek vélt, különleges, szokatlan jelenség, amelyből vmi különös jövő eseményre következtetnek. Égi jel; jelek és csodák történnek; jeleket és csodákat tesz. Lehelnek kürtje nem búgott föl, | Az Égen sem voltak jelek, … Aludt váróan a sereg. (Ady Endre)
5. Olyan tárgy, építmény, amely vmely jelentős eseményre, a múltra emlékeztet. És álljon a domb, a multak jele … (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. jeladó; jelfogó; jelírás; jelmutató; jelváltás; 2. bűnjel; egyenlőségjel; életjel; előjel; elválasztójel; emlékjel; felkiáltójel; feloldójel; fényjel; füstjel; gondolatjel; gyökjel; határjel; hiányjel; hívójel; idézőjel; írásjel; ismertetőjel; ismétlőjel; kérdőjel; kötőjel; mesterjel; mínuszjel; morzejel; olvasójel; pluszjel; rejtjel; rendjel; sípjel; szintjel; szünetjel; tanújel; térképjel; törtjel; trombitajel; választójel; vegyjel; vészjel; vízjel; zárjel; zárójel; zászlójel.
jelű.
