ja [1]
ja [1] [jă v. ja] mondatszó (bizalmas)
1. <Meg nem értett v. félreértett közlés után a helyes megértés, a ráeszmélés kifejezésére, kérdő hangmenettel, rendsz. erős nyomatékkal:> most már végre értem! Ja! Ezt akarod? || a. <Olyan, rendsz. csodálkozó kérdés bevezetésére, amely a megelőző közlésnek v. kérdésnek vmely tárgyi v. személyes vonatkozását tartalmazza, ill. emeli ki, mert korábban elkerülte a (megismételt) kérdést tevő figyelmét.> [Mi van ebben a zacskóban?] – Ja, ebben a zacskóban? Azt hiszem, virágmagok. [Mondtam már, hogy ezt feltétlenül meg kell tenned.] – Ja, (vagy) rólam van szó? [Itt valaki nagyot tévedett.] Lehet … ja, mármint én? … Azt nem hiszem. Végre is nem bírtam a titkot magamba fojtani, ismerőseimhez fordultam. Leírtam [annak az embernek] személyét, ruházatát, szokásait. Mindegyik ismerősöm elmosolyodott, mindegyik szemében az emlékezés fénye villant fel s mindegyik így szólt: Ja, az? Azt én is folyton látom. (Kosztolányi Dezső)
2. <Annak kifejezésére, hogy vmi csak most, beszéd közben jut eszünkbe.> Ja igen, csakugyan így történt. Ja, már tudom, mi bajom volt … (Móricz Zsigmond) Ismeri a Barokaldi kertjét, ott Budakalász táján, a Dunaparton? Ja, maga nem szokott kirándulni hajón. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. mellékhangsúlyos szóként) <Ráhagyást jelentő szó, kifejezés előtt, annak érzékeltetésére, hogy csak utólag tudatosul bennünk vmely összefüggés.> Ja persze: a) (ezek után) most már elhiszem és megértem; b) (gúnyos, rosszalló) ez <, amit helytelenítek, elítélek,> természetesen érthető; ja úgy: most már megértem és belátom <, amit eddig rosszul értettem>; vagy úgy! || b. Na ja v. no ja: természetesen <úgy van, ahogy mondta(d)>; na persze. Nem mindre [haragszom]! … Csak minden másodikra. – No ja – szólt az asszonyka okosan –, nem mindre, ugye? A jókra nem, csak a svindlerekre? (Móricz Zsigmond) Ha mulatság van, sohase maradunk el. – Igen, csak az Elite-bálról. – Na ja, ha én nem vagyok annak a kompániának tagja! De másutt mindenütt. (Móricz Zsigmond)
3. (tájszó) <Kérdésre adott helybenhagyó válaszként:> igen; úgy van, persze! [Ott voltál?] – Ja.
