járom
járom főnév jármot, járma
1. Általában az igásállatok húzó szerszámának az a része, amely az állat testére támaszkodik, s amelyhez a közvetlenül húzó rész (istráng, rúd) van kapcsolva; iga. || a. Ökörnek (bivalynak, tehénnek) párban való befogásához haszn., a két állat nyakára illesztett s a rúd végéhez erősített, fából való ilyen eszköz. Járomba ® beletör; járomba fogja az ökröt; járomba hajtja a tinó nyakát; járomba ® törik; jármot húz. Hiába vonta jármát az ökör. Földműves ingyen izzadt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. <Mindenféle igásállaton> az egyes állatokra külön alkalmazott, a nyakra helyezett, bőrből v. bőrrel bevont fából való tojásdad keret; ehhez kapcsolódik az istráng.
2. (átvitt értelemben) Iga (2, 2a), elnyomás, alacsony sorban tartás. Tőkés járom; a kizsákmányolás járma; járom alatt ← nyög; lerázza a jármot. Ha majd minden ragszolga-nép Jármát megunva síkra lép, … Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor)
3. (műszaki nyelv, bányászat) <Főleg hídpillér gyanánt> egy síkban elhelyezett és keresztkötésekkel összekapcsolt (fa-, vas-, beton)cölöpökből készült támasztó szerkezet. Az ácsolatot járommal erősítik meg.
4. Különféle alakú olyan alkatrész v. szerkezet, amely két v. több, egymástól távol eső rész közti távolságot áthidalva a részeket összekapcsolja, ill. összeerősíti. A fűrész járma: a két húzó s őket fent ívben összekötő elem; a kút járma: a gém tengelyszerkezete; az óra járma: a felhúzásra és a mutató igazítására való alkatrész. A transzformátor vasmagjait járom köti össze. Az ácsolatra felül jármot tesznek. A mezőgazdasági hengert a járomnál fogva húzzák.
5. (népies) Éles kés tartására való, fából készült tok.
Szóösszetétel(ek): járomfa; járomív; járomizom.
