kába
kába melléknév kábán
1. (választékos) Olyan <személy>, akinek az érzéklése és az öntudata vmely testi v. lelki ok, esetleg külső hatás (pl. ütés, kábítószer) következtében nem tiszta, kábult. Lelkem ég, a fejem kába. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Megzavarodott, kótyagos <személy>.
2. (választékos) Ostoba, dőre, balga <személy>. Sok urunk nem volt rest, se kába, | birtokát óvni ellenünk. (József Attila)
3. (választékos) Kába személyre jellemző, valló, hozzá tartozó, vele kapcs. Kába remények. Rossz szivem … egy kicsit kába. És vár valamit mindhiába. (Ady Endre) Ó szép a nő és sírni kell, ha kába, Kietlen vággyal gondolunk reája. (Juhász Gyula)
kábaság.
