kadét
kadét főnév -ot, -ja, (régies) kadet [ë v. e] -ot, -ja v. -et, -je [ë, e] kadett (katonaság)
1. (1945 előtt) Kadétiskola növendéke. Olyan botrány kerekedik, ami az őrnagyot lehetetlenné teszi. Velem nem duellálhat [= párbajozhat]: egy őrnagy egy iskolás kadéttal. (Jókai Mór)
2. (régies) <Az osztrák–magyar hadseregben> olyan őrmesteri rangú, de tiszti állományú katona, aki önkéntesi évét kitöltötte, és a tiszti vizsgát letette; hadapród. A leány hevesen a kadét nyakába ugrott. (Petelei István) [A] kapitány [körül] hadnagyok, és kadettek, a telefonhoz közel egy nagy szakállú kadetaspirant [= hadapródjelölt] ül. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) <Némely nyugati államban> kapitányi rangot még el nem ért, nemesi származású katonatiszt. Gascognei-i kadétok.
Szóösszetétel(ek): kadétőrmester.
kadéti; kadétos.
