kajla
kajla melléknév kajlán, kajlább
1. <Csak néhány kapcsolatban.> Kétoldalt lehajló, lekonyuló, lefelé görbülő szélű v. végű. Kajla bajusz, kalap; kajla szarvú tehén. Hohó! barátom, … nem is kéne ily kajla bajuszodnak lenni. (Vörösmarty Mihály) Egy kicsit följebb tolta homlokán a kajla kalapot. (Móra Ferenc) || a. Ilyen szarvú <szarvasmarha>. Kajla tehén. Tántorogva ballag a két kajla sőre. (Arany János) Egy csomó barom közt megállt, s egy kajla üszőre mutatott. (Tömörkény István) || b. Kajla fül: a fejtől elálló emberi f. Némelyek kajla fülűek, Egy szemüek mások. (Arany János)
2. (tájszó) Görbe (1, 3a). Nem volt hosszú az út, mivel nem volt kajla, Torony irányában mentek mindig balra. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Szeles, vigyázatlan, hebehurgya.
