kákog
kákog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (-t ragos mértékhatározóval is) (elavult, hangutánzó)
1. Károg (1). Így kákognak a hollók, ha sas jün közikben [= jön közéjük] … (Zrínyi Miklós)
2. (tájszó) <Tyúk, kakas, fácán> kárál.
3. (tájszó) <Ember> sokat, értelmetlenül, haszontalanul fecseg. Ne kákogj már annyit!
kákogás; kákogó.
