kártyás
kártyás melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki tud, szeret és szokott is kártyázni. A kártyás utasok igen jól szórakoztak.
2. (rendsz. rosszalló) Rendszeresen, szenvedélyesen, szinte hivatásszerűen kártyázó <személy, csoport>. Kártyás bandita, haszonlesők. Ti korhely, kártyás, részeges csalafinták! … ti csábítjátok minden istentelenségre az én uramat! (Jókai Mór) Iszákos volt a fráter meg kártyás. (Gárdonyi Géza) A régi törvényhozók felfogása az volt, hogy aki csődbe kerül, az vagy kártyás vagy részeges. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a Kártyás (főleg 2) személy. Régen a kávéházak tele voltak kártyásokkal. Elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi fel. (Petőfi Sándor) Gyula máris két zsebbel dolgozott: mint ravasz kártyás két paklival. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): hamiskártyás.
kártyásság.
