kegyeletes
kegyeletes [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
A kegyelet érzéséből fakadó, ezzel áthatott <megnyilatkozás>. Kegyeletes megemlékezés, szavak. Még a néniknél is kegyeletesebben gondolok a bátyjukra, az öreg tiszttartóra. (Mikszáth Kálmán)
kegyeletesség.
