kékség
kékség főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka) Vminek kék (színű) volta, kék színe. Az ég kéksége. A ruha elveszti kékségét a napon, kifakul.
2. Más színű felületen, pl. bőrön, ruhán kisebb kék színű folt. Ezt a kis kékséget eltüntetjük. Csupa kékség ez a gyerek.
kékségű.
