keleget
keleget [e-ë-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Lassanként kelni (3–5) kezd, fokozatosan kel. Egyre szebben, sűrűbben keleget a vetés. Kelegetnek a csirkék. Keleget már a tésztám. Nagyon szépen kelegetett már a búza, alig látszott ki a gyalogút. (Móricz Zsigmond)
2. <Áru> kisebb mértékben kel [1] (8); nincs éppen nagy keletje, de azért veszik. [Hogy kel a dinnyéd, öreg?] – Hát keleget.
Igekötős igék: elkeleget; felkeleget; kikeleget; megkeleget.
