kelendő
kelendő [e-e] melléknév -bb
A forgalomban keresett, jól eladható, kapós <áru>. Kelendő árucikk, portéka. Minden van itt, ami kelendő. Az öreg gyártmányai egyre kelendőbbek. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, kissé régies, irodalmi nyelvben) Tiszteletben, becsületben részesülő, szívesen látott, fogadott. Csak jól figyelmezz, meglátod, kinek Tanácsa lesz kelendőbb. (Vörösmarty Mihály) Szomoruság, keserüség –! | Nem kelendő mái nap. (Tolnai Lajos)
kelendőség.
