kellék
kellék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában olyan dolog, eszköz, ill. feltétel, mely vminek a megvalósításához, létrejöttéhez, elkészítéséhez, végrehajtásához feltétlenül szükséges. Alaki kellék; elengedhetetlen kellék; nélkülözhetetlen kellék; a jogügylet, a tudományos munka kellékei; megvan hozzá minden (szükséges) kellék; rendelkezik a szükséges kellékekkel. A kényelemnek … első kelléke: hogy semmi se találtassék, mi akármi módon útunkban álljon. (Eötvös József) Ily elhatározásnál gyorsaság a legfőbb kellék. (Jókai Mór)
2. (film, színház) Olyan (a díszlethez, bútorzathoz nem tartozó) tárgy, amelyre a színésznek játéka folyamán szüksége van. Orra nyergéről a pápaszem minden pillanatban készült lecsúszni. Ez is olyan volt rajta, mint valami rossz színpadi kellék. (Kuncz Aladár) A Schumann-füzetet adta kölcsön, melyet színpadi kellékül valamelyikük mindig magánál hordozott. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka) Vmely foglalkozás, élethivatás folytatásához szükséges felszerelés. Fodrászipari kellékek; az orvosi rendelő kellékei; az autójavítás kellékei. Beszerezte a munkájához szükséges kellékeket. Ma már az akkori borkereskedői kellékből sok hiányzik. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmely kereskedelmi v. iparcikk alkatrészéül szükséges anyag, árucikk, készítmény, gyártmány. Bőripari kellékeket készítő üzem. || b. (rendsz. többes számban) (cipészipar, ruházkodás) Vmely ruházkodási tárgy készítéséhez szükséges, annak részét alkotó kisebb v. mellékesebb dolog, anyag (az alapanyagon kívül); hozzávaló. A szövet megvan, de nincsenek hozzá kellékek.
Szóösszetétel(ek): 1. kellékszavatosság; 2. cipészkellék; szabókellék.
