kellemetes
kellemetes [e-e-e-ë v. ë-e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies)
Kellemes (I). Híres főrend nemzetében, … Jámbor, józan, mértékletes, Takarékos, kellemetes. (Faludi Ferenc) Nyájas, kellemetes arcú öreg asszony volt. (Mikszáth Kálmán) Kellemetes melegség terjengett az … ebédlőben. (Krúdy Gyula)
kellemetesség.
