kellemkedik
kellemkedik [e-e-ë v. ë-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (ritka, finomkodó)
Mesterkélten, erőltetetten tetszeni, kellemesnek látszani igyekszik. Egész este ott kellemkedett az udvarlója körül.
kellemkedés; kellemkedő.
