kemény
kemény [e] melléknév -en [e] v. (-ül), -ebb [e]
1. Halmazállapotánál, tömöttségénél fogva a nyomásnak ellenálló, nehezen alakítható, hajlítható, vágható <anyag>. Kemény dió ¬; kemény föld. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint az ® acél; kemény, mint a ® kő. Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az ut … (Petőfi Sándor) A város peremén … puha | szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, | keményen vastagon. (József Attila) || a. Nehezen ehető, nehezen rágható <étel>. Kemény falat: (átvitt értelemben is) gondot, fejtörést okozó, nehéz feladat v. személy; kemény hús, kenyér, zsemlye; keményre főzött tojás. Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. (Petőfi Sándor) || b. Fekvéskor, üléskor a testet törő <bútor, hely>. Kemény ágy, pad, párna, priccs, szék. Reggel a fű nedves, a föld kemény, derekad fáj és hátad didereg. (Babits Mihály) Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény. (József Attila) || c. (bonctan) Kemény íny: a szájpadlás elülső része.
2. A nyomásnak nem szilárdan ellenálló, s a nyomás megszűntével eredeti alakját hirtelen visszanyerő <anyag, tárgy>. Kemény comb, gumi, izmok, labda, mell. Olyan kis kemény húsú gyerek ez! || a. Kemény száj: <hátas v. hámos lóval kapcs.:> a zablára nem elég érzékeny sz. Kemény szájú ló.
3. Keményítővel v. más anyaggal merevvé tett s ezért nehezen hajlítható <anyag, használati tárgy>. Kemény gallér, kalap, papír. A kislányok … egy szál virágot tettek a keményre kivasalt kis zsebkendőre. (Móricz Zsigmond) || a. Kemény kötésű: vastagabb, viszonylag merev táblák közé kötött <könyv>.
4. Olyan, ami nem éri el a kívánt, szükséges lágyságot, puhaságot. Hiába főzte, kemény maradt a bab. Olyan kemény ez a ceruza, nem lehet vele írni! Kemény széklete van.
5. Szokásos lágy halmazállapotához képest viszonylag merevvé, szilárddá, tömötté tett v. vált. Kemény borseprő ¬; kemény szappan ¬; kemény tojás. Keményre főzte a tojást.
6. (átvitt értelemben) Kemény víz: magnéziumsókban és kalciumsókban gazdag v., amelyben a szappan nem habzik, s a hüvelyesek nehezen főnek meg.
7. (átvitt értelemben, néha tréfás) Olyan <pénz>, amelyet vki igen értékesnek, soknak tart. Harminc kemény tallér. Kiszurkolt száz kemény forintot. Rangos hetykeséggel száz kemény tallért ígért a szerszámért. (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, kereskedelem) <A külkereskedelmi forgalomban> olyan <fizetési eszköz, áru>, amelyet mindenütt szívesen elfogadnak, átvesznek; értékes. Kemény áru, cikk, deviza, valuta.
9. (átvitt értelemben) Határozott, erős. Kemény (arc)vonások; kemény nyak ¬; kemény ökle ¬ van; kemény ököllel ¬ sújt le vkire; kemény ütés; keményen megszorítja vkinek a kezét: férfiasan, erélyét, határozottságát éreztetve m. v. a k. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, sport) Kíméletlen, nyers v. annyira erőszakos, hogy már majdnem szabálytalan v. sportszerűtlen. Kemény hátvéd. A játék egyre keményebb lett. || b. (átvitt értelemben) Kemény vonal: <rajzolásban, festésben> határozott, erős v. Kemény vonalakkal fest, rajzol. || c. (átvitt értelemben, fényképészet) Keményen rajzoló lencse v. objektív: határozott, erős vonalakkal rajzoló l. v. o.
10. (átvitt értelemben, fényképészet) Olyan <negatív>, amely a fény és árny, ill. a világos és sötét részek között erős, átmenet nélküli ellentéteket tüntet fel. Kemény negatívról lágy papírral lehet jó másolatot készíteni. || a. (átvitt értelemben, fényképészet) Olyan <papír>, amely a negatív lágyságát kiegyenlíti, erősebb ellentéteket tüntet fel a fény és az árny között. Ezt a negatívot kemény papírra kell másolni.
11. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki nehéz helyzetben is szívósan, kitartóan helytáll, nem egykönnyen hátrál meg, s nem ismeri a félelmet. Kemény katona, legény. Mint egy árboc úgy magaslik, Izmos, vállas és kemény. (Kisfaludy Károly) Hát igazán nem félsz …? Most már látom, hogy kemény fickó vagy. (Jókai Mór) Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni. (Mikszáth Kálmán) A fiatal munkás kemény fekete ember volt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Keményen: a) szilárdan és biztosan; keményen ül a nyeregben; b) szívós kitartással; keményen állja a harcot; c) minden erejének megfeszítésével; keményen megdolgozik vmiért.
12. (átvitt értelemben) Szigorú <személy>. Kemény főnök. Otthon engedékeny, de a hivatalban kemény ember. || a. (átvitt értelemben) Kíméletlenül szigorú v. ilyen szigort kifejező <magatartás, eljárás, megnyilvánulás>. Kemény bírálat, büntetés, megtorlás; kemény tekintet; keményen beszél vkivel; keményen ráparancsol, rászól vkire. György … örül, hogy gyilkos a testvére, … És, hogy öccsét bíró hírivel megrontsa, El kell fogni nyomban, az kemény parancsa. (Arany János) Bory Mihály elfogatására volt … kiadva kemény parancs. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Kemény kézzel: szigorú eréllyel. Kemény kézzel rendet tart, teremt. Gazdag nőt meghódítani csak kemény kézzel lehet. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, régies, választékos) Irgalmat és félelmet nem ismerő; könyörtelen. Kemény szíve van: rideg, szeretetlen. Bánattal keserít, Hogy oly kemény, mint a vas | Az én szép Júliám. (Balassi Bálint)
13. (átvitt értelemben) Olyan <tennivaló v. időszak>, amely alaposan próbára teszi vkinek, vminek a képességeit v. teljesítőképességét; nehéz. Kemény feladat, küzdelem, munka. Az aratás kemény napjai következnek. Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét: De kemény csatára keltek az erősek. (Arany János) A kemény futásban megszakadt [a ló] belseje. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Nehezen elviselhető, súlyos. Kemény megpróbáltatás; a szenvedés kemény napjai. Elképzelte, hogy mi jöhet ez után? … kemény böjt, unalom, a női fegyházak durva fehérneműje … (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben) Zord, kegyetlenül hideg <idő>, erős, éles <szél>. Kemény fagy, hideg, tél. Kemény szél fúj, lángra kap a szikra. (Petőfi Sándor) Kemény idő; a kutyát se szokás ilyenkor kiverni. (Eötvös Károly) Telek jutnak eszembe, telek, | régi, kemény, csillagos telek. (Babits Mihály)
14. (nyelvtan, régies) Zöngétlen <mássalhangzó>. A lágy „b” helyett a kemény „p”-t ejtette. || a. (nyelvtudomány) <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Kemény magánhangzó: <némely nyelvben, kül. a szláv nyelvekben> olyan m., amely előtt nem állhat jésített, lágy mássalhangzó; kemény mássalhangzó: <némely nyelvben, kül. a szláv nyelvekben> nem lágyított, nem jésített m.
15. (zene) Dúr. Kemény hangnem, hangsor. Mind régi dalok, csupa hang-menettel: Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel –. (Arany János)
Szólás(ok): ld. fa.
Szóösszetétel(ek): 1. keményacél; keménypapír; keménytojásos; 2. csontkemény; félkemény; kőkemény; vaskemény.
keményes.
