keményedés
keményedés [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A keményedik (1–2) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi (meg)keményedik; keménnyé v. keményebbé válás. A beton, a kenyér, a tojás keményedése. || a. Ennek eredménye: vminek kemény állapota. Beállt a keményedés.
2. <Huzamos nyomástól, dörzsöléstől v. seb helyén> megvastagodott bőr; bőrkeményedés. Lefaragta talpáról a keményedést.
3. (műszaki nyelv) A fémeknek az a sajátsága, hogy megfelelő tartós alakváltoztatás után keménységük, szilárdságuk nagyobb, mint eredetileg volt.
4. (átvitt értelemben) Az idő keményedése: az i. hidegebbé válása, fagyosra fordulása.
Szóösszetétel(ek): bőrkeményedés.
keményedési.
