kendőzés
kendőzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kendőz igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit kendőznek.
1. (régies, gyak. kissé rosszalló) Vminek szépítőszerrel való bekenése, befestése, illatosítása. Arckenőccsel, rizsporral, rózsavízzel való kendőzés; az arc, a kéz kendőzése. Sohasem tanuljátok meg, ti asszonyok, hogy jön az idő, amikor minden kendőzés hiábavaló. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, rosszalló) Így használt szépítőszer. A kendőzés már lejött az arcáról.
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Vminek leplezése, titkolása. A bűn, a gazság kendőzése. A kendőzés nem használt, kiderült a csalafintaság. Kendőzés nélkül feltárta a valóságos helyzetet. Őszintén, kendőzés nélkül válaszolt. Ezeken az arcokon át először pillantják meg a maga valóságában a háborút. Itt nincs kendőzés, nincs hamisítás, … az átélt borzalmak nyersen verődnek vissza az arckifejezések tükrében. (Kuncz Aladár)
