kenter
kenter [ë-ë v. e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (sport) Rövid, könnyű galopp, vágtatás. Kenterben megy: <az esélyes ló> könnyen, messze a mezőny előtt tör a cél felé. Ügetésből kenterbe ment át. Kenterben ment a starthelyig.
2. (átvitt értelemben is, bizalmas) <Csak néhány szókapcsolatban.> Kenterben győz, nyer: igen könnyen, tetszés szerint, fölényesen gy., ny.; Kenterben ver vkit: könnyen, nagy fölénnyel veri.
