kepe
kepe [e-e] főnév kepét, kepéje [e, e-e]
1. (népies) Learatott gabona kévéiből rakott kereszt (8); csomó (6); kalangya. Kepébe, kepét rak. A barnult arató víg dal közt hosszú kepét rak. (Berzsenyi Dániel) Átok volt az egész földön. Másnak vete a kéz | S másnak gyüjte kepét. (Vörösmarty Mihály)
2. (elavulóban) Ennek mennyisége szerint számított aratórész. Kepében arat: aratórészért a. Utoljára hordják be a kepét. || a. (tájszó, elavult) Papnak, kántornak az aratásból járó rész. [A fiatal papnak] leányos, szívhez szóló hangja volt … A presbiteri gyűlésen megjósolták az öregek, hogyha nem változtat természetén, senki sem fizeti meg a kepét. (Petelei István)
Szóösszetétel(ek): kepesor.
