kiált
kiált ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas Hangos szóval, teli torokból mond, közöl vmit, hogy messziről is meghallják. ® Hozsannát kiált; (régies) az órákat kiáltja: <éjjeliőr> fennszóval közli, hány óra van; ® tolvajt kiált; tüzet kiált: hangos szóval jelenti, hogy vhol tűz ütött ki; azt kiáltja, hogy … Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Siromnál éljent a respublicára. (Petőfi Sándor) Csodaszép torkú bakter van, akit érdemes volna meghallgatni, mikor az éjfélt kiáltja. (Mikszáth Kálmán) De azt parancsolom neked utolszor, | halál helyett kiáltsd ujjongva, élet. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Hangosan, teli torokból szól. Fülébe kiált; így kiált: hangos szóval ezt mondja: …; kiált vmiért: hangos szóval kéri, hogy vigyenek, adjanak neki vmit; segítségért kiált; kiált vkinek: a) rendsz. messzebb levő személynek hangosan mond vmit; b) vkit hangos szóval odahív; kiált vkire: hangos szóval figyelmeztet vkit; rám, rád, ránk, rátok, rájuk kiált. Vö.: rákiált (1). Ha gazdag útas jött, Marci így kiáltott: | „Ide az erszénnyel, ha nem kell halálod!” (Petőfi Sándor) ’Itt a jus, kölök, ne mondd hogy ki nem adtam!’ | György kiált és arcul csapja, szintugy csattan. (Arany János) Nem én kiáltok, a föld dübörög. (József Attila) || b. tárgyatlan és tárgyas Kiált vkiért v. (ritka, régies) vkit: hangos szóval hív, szólít vkit. Rendőrért kiált. És kiáltja Bencét, hogy ez egy heverő | Kardot a vitéznek hamar hozzon elő. (Arany János) Ne útasítson így el ön magától … – Anyám, ne engedd hát … – Rendőrt kiáltok, Ha nem tágul. (Madách Imre) || c. tárgyas (tárgy nélkül is) Vki után kiált (vmit): távozó személynek hangosan mond vmit, ill. szól. Utánam, utánad, utána, utánunk, utánatok, utánuk kiált. Azt kiáltotta utána, hogy várja meg a hídnál.
2. tárgyas (átvitt értelemben, régies) Vkit vmilyennek, vminek kiált, (ritka) vkire vmit kiált: vkiről nagy nyilvánosság előtt vádlón, rosszallón állít, kijelent vmit. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk kiált vmit. Vö.: rákiált (3). Ha részt nem veszek a [a vállalkozásban], rám kiáltják a hazafiatlanságot. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (régies) <Madár> éles, erős hangot hallat; <kakas> kukorékol. Nem a kakas szavára kezd viradni, De a kakas kiált, merthogy virad. (Madách Imre) Az égen, a sötét magasságban vadludak kiáltottak. (Krúdy Gyula)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Hangot nem adó dolog> rendkívül feltűnő voltával magára vonja a figyelmet; rikít. Ezek a színek kiáltanak. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Vmi vmiért kiált: vminek a rossz, tűrhetetlen volta vmit sürgetően követel. Bosszúért kiált. Büdös úr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít, Minden: változásért és újért kiált itt. (Ady Endre)
Szólás(mód): ld. kígyó.
Igekötős igék: átkiált; bekiált; belekiált; elkiált; előkiált; felkiált; hátrakiált; kikiált; közbekiált; lekiált; megkiált; odakiált; rákiált; visszakiált.
