kiapad
kiapad tárgyatlan ige
1. Kiapad vmi: folyó, kút, forrás vizének, folyadékának mennyisége egyre csökkenve elfogy. Kiapad a víz vhonnan, vmiből; kiapad a folyó, a kút; kiapadnak az olajkutak. || a. (átvitt értelemben, választékos) Kiapad(nak) a könnye(i): oly sokat sírt, hogy több könny nem jön már a szeméből. Folyók, tavak, kiapadnak, De nem az én könnyeim. (Kisfaludy Sándor) S ő ott ül örömtelen és egyedűl, A köny kiapadva szelíd szemeibűl. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Vmely szellemi tevékenység, ill. ennek vmely feltétele> lassú fogyás, senyvedés során elfogy, működésre képtelenné válik. Kiapadt a költői vénája. Kiapadtak gondolatai. || a. (átvitt értelemben) Kiapad vminek (pl. jövedelemnek, jólétnek, hitelnek) a forrása: megszűnnek azok a feltételek, amelyek meglétét biztosították. Kiapad a jólét forrása. (Mikszáth Kálmán) Egy szép reggelen elfogyott a pénz, s kiapadt a hitelnek forrása. (Eötvös Károly) || b. (átvitt értelemben) A gondolatoknak Tengere lelkemben kiapadt szépsége tüzétől. (Vörösmarty Mihály)
3. (hajózás) <Hajó apadás következtében> szárazra kerül, elfogy a víz alóla.
kiapadás; kiapadó; kiapadt.
