kiás
kiás tárgyas ige
1. <Földben levő dolgot> ásva, ásással napfényre hoz. Kiássa a dögöt, az elrejtett pénzt. Tíz ® körmével is kiásna vmit a földből. Ha majd kiásnak a hamú-özönből Álmélkodó késő évezredek, Találnak ott – s majd ráismernek erről – Egy fölemelt főt s egy üres kezet! (Vajda János) || a. <Gumót, gyökeret> ásóval, kapával kiszed a földből. Kiássa a krumplit, a répát. || b. (kissé régies) <Eltemetett épületet, várost> ásással feltár. Egy római fürdőt ástak ki. || c. <Romok alá került élő személyt, holttestet v. értéket> a romokat eltávolítva kiment, felszínre, napvilágra hoz. Öt élő gyermeket ástak ki a romok alól.
2. <Gödröt, mélyedést> addig ás, amíg elkészül. Estére kiásták az árkot, a sírt, a vermet.
3. (ritka) Ásással megbont vmit, rést ás rajta; megás (2). Kiásták a ház falát, a házat.
4. <Betemetett mélyedést> ásással megtisztít. Kiásták a régi árkot.
5. (átvitt értelemben, régies) Kiváj (1a). Ássa ki a szemét a holló: <átkozódásként, fenyegetésként>. Kiásom a szemét (szeme világát). Jaj a zsivány! jaj az akasztani való! | Hogy ássa ki mind a két szemét a holló! (Petőfi Sándor) Beszéld el szívem, ki vert meg, mindjárt kiásom a szeme világát. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Több holmi közül v. vmely rejtett helyről> kikeres, előkeres vmit. Kiás vit a zsebéből. Ha Lívia ki nem ássa iratcsomóiból azt a … vígjátékot, ő akkor egész életét ezek közt a nyomorult … emberek között tölthette volna el. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kiássa a titkot vkiből: vmely titkot nagy nehezen megtud vkitől.
Szólás(mód): ld. csatabárd.
kiásás; kiásat; kiásó; kiásott.
