kibabrál
kibabrál tárgyatlan ige (bizalmas)
Kibabrál vkivel: csalárd, ravasz módon elbánik vele, kellemetlenséget, bosszúságot okoz neki; túljár az eszén, föléje kerekedik; kibánik vele. Nem hagy magával kibabrálni! Veled ugyan jól kibabráltak! A csatár jól kibabrált a védelemmel. Fantasztikus, … hogy az élet hogy kibabrál az emberrel … (Móricz Zsigmond)
kibabrálás.
