kibírhatatlan
kibírhatatlan melléknév -ul, -abb, (régies) kibírhatlan
Olyan <dolog, állapot>, amelyet nem lehet kibírni (1); elviselhetetlen. Kibírhatatlan forróság, hideg, hőség, nyomor. A kibírhatatlan szenvedésekbe belehalt. Ez már igazán kibírhatatlan. || a. (túlzó) Rendkívül kellemetlen, utálatos. Kibírhatatlan szag, társaság. Az utat mindenütt beomlások állták el, a levegő kibírhatatlan volt. (Kuncz Aladár)
