kibökkent
kibökkent [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (bizalmas)
Meggondolatlanul, véletlenül, hirtelen kimond, elárul vmit. Az újságíróknak kibökkentette, hogy … Vagy félóráig beszélt már, mikor hirtelenül kibökkentette a dolgot, melyet többször átgondolt magában. (Kosztolányi Dezső)
kibökkentés; kibökkentett; kibökkentő.
