kicsinyke
kicsinyke [e] melléknév (kedveskedő, finomkodó)
1. Igen kicsi, egészen kicsike. Csak egy kicsinyke eső esett. Egy kicsinyke kis emberrel találkozott. Új öröm nevében reszket a fa … A madárka fészkét oda tette, És kicsinyke párja van mellette. (Vörösmarty Mihály)
2. (mérték- és időhatározóként) (Egy) kicsinykét: egy kicsit, egy picit, egészen rövid ideig. Várj egy kicsinykét! Csak egy kicsinykét adj! Kicsinykét alszolgabíró is voltam a podolini járásban. (Krúdy Gyula)
