kiél
kiél tárgyas ige
1. (ritka, népies, rosszalló) Vkit kiél vmijéből: úgy lakik, étkezik vkinél, hogy annak készletét, pénzét feléli; kieszik (3). A sok vendég mindenéből kiélte a családot. Ne félj, csak menjek Pestre, … felkereslek, és kiéllek esztendei jövedelmedből. (Arany János)
2. (rosszalló) Kiéli magát: kicsapongó élettel életerejét felőrli. Fiatal korában kiélte magát. || a. Kiéli magát vmiben: vhogyan megszabadul a benne feszülő energiáktól. Abban éli ki magát, hogy sportol, színpadon szerepel, szónokol. || b. (ritka) Kiéli magát vmi: erejét felemészti. Túlságosan öreg a föld? … Csak hamarabb kiélte magát. (Mikszáth Kálmán)
3. Kiél vmit: vmely hajlamának, vágyának, ösztönének, szenvedélyének magát teljesen átengedve él. Ezen a területen éli ki szenvedélyét. || a. Kiéli energiáit: vmely tevékenységben teljesen felhasználja energiáit, és ez kielégülést okoz neki.
4. Teljes mértékben kihasznál vmit. Kiéli a földet.
kiélés; kiélő.
