kifárad
kifárad tárgyatlan ige
1. Kimerülve elfárad. Kifárad vmitől, vmiben, vmibe; kifárad a gyaloglástól; kifárad a munkában; gyorsan, könnyen kifárad. Nem egykönnyen fárad ki. Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló. (Petőfi Sándor) Sok bolyongás után végre kifáradva, | Letelepült Miklós az utcán egy padra. (Arany János) Kifáradtam, – pihenni akarok. (Madách Imre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Elfáradva kidől, kiesik vmiből, vhonnan. Mindenféle orvos kifáradt mellőle. (Arany János) Várhatá-e, hogy … rögtön, egy rohammal beveszik a várat, Melynek vívásából őmaga kifáradt? (Arany János)
2. (csak 2. és 3. személyben) (választékos) <Udvarias beszédben:> kimegy, kijön vhova, vkihez. Kifárad vki elé az állomásra. Köszönöm, hogy kifáradtál hozzám. Igen kedves öntől, hogy az üzenettel kifáradt hozzánk ilyen későn. Legyen szíves addig kifáradni. Csak ide a folyosóra. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies) <Rendsz. szemrehányó v. elismerő hangnemben.> Kisebb-nagyobb fáradsággal kimegy, kijön. Az ember kifárad ilyen messzire, és sehol semmi. Maradj még egy kicsit, ha már kifáradtál hozzánk.
3. (műszaki nyelv) <Anyag ismételt igénybevétel következtében> szerkezetében károsan elváltozik, s így szilárdsága csökken. Egyik anyag előbb, másik később fárad ki.
kifáradás; kifáradó; kifáradt.
