kihajt [1]
kihajt [1] ige
1. tárgyas <Állatot v. állatok csoportját> maga előtt terelve lakott helyről (pl. faluból, tanyából) vhova hajt; kiterel. Kihajtja a csordát, a kondát; kihajtja a nyájat a legelőre. Kihajtom a libám a rétre, Magam is leülök melléje. (népköltés) Szentkálnay … tanyáiról … éjjel kihajtották, nappal meg újra be a sertésfalkákat. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Állatot v. állatokat zárt, ill. beültetett, bevetett területről> kívül eső helyre hajt, terel, kerget. Kihajtja a csikót a búzából, a tilosból. Kihajtotta a szomszéd malacait a kertből. || b. tárgyas <Állatot vmely zárt térből, kül. istállóból> a szabadba hajt, kerget. Kihajtja a tehenet az istállóból. Kihajtotta a legyeket a szobából.
2. tárgyas <Embert> paranccsal, fenyegetéssel kényszerít arra, hogy vhonnan kimenjen, ill. vhová menjen; kikerget, kiűz. Kihajtotta az ágyból a lusta gyermeket. A német fasiszták kihajtották a lakosságot a város szélére lövészárkot ásni. Kihajtották Flóriánt a házból, s hajtották többedmagával hegyen-völgyön által. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Vmely szer v. vmely szerrel vki> eltávolít vmit a szervezetből. A gyógyszer kihajtotta a gyomrából a mérgező anyagokat. Az orvos kihajtotta belőle a galandférget. [A kolerásnak] mérget adtak be, hogy vagy kihajtja belőle, vagy ha meghal, másra ne ragadjon a betegség. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas <Vmely külső v. belső erő, helyzet, körülmény> arra kényszerít vkit, vmit, hogy vhonnan (vhová) kimenjen. A földrengés kihajtotta a lakosokat a mezőre. Az éhség a farkast is kihajtja az erdőből. A félelem kihajtotta az embereket a városból. Vásárkor minden embert kihajt a kíváncsiság [otthonából]. (Vas Gereben)
5. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Folytonos sürgetéssel, utánajárással kierőszakol vmit. Kihajtotta az ügy elintézését. Kihajtotta magának a szabadjegyet. Majd kihajtom én belőle, hogy megtegye.
6. tárgyas <Csavart> csavarhúzóval visszafelé csavarva kihúz vmiből.
7. tárgyas (nyomdászat) <Szedést, főleg rövidebb sort v. röviden végződő szakaszt> a szóközök, ill. sortávolságok növelésével kívánt mértékben megritkít, s így hosszabbá tesz. Egy sorral rövidebb volt a hasáb, a két utolsó sort kihajtottuk.
8. tárgyatlan <Személy> kocsin, autón ülve úgy hajt, hogy kijut vhonnan. Kihajt az udvarból, egy mellékutcából. Kihajtott a Zugligetbe. Felszerszámozta a lovait, nem szólt semmit, felugrott az ülésébe s kihajtott a faluból. (Jókai Mór)
9. tárgyas (bányászat) <Bányatérséget, vágatot bányászati műveletekkel> készít, létesít. Széles homlokkal hajtották ki a vágatot.
kihajtható; kihajtott.
