kijavít
kijavít tárgyas ige
1. <Sérült, rongált v. hibás tárgyat> javítva helyreállít; megjavít. Kijavítják a ház falát, az utat, a vízvezetéket; kijavítják a rongált bútorokat. Roskadó félben van a ház, … Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég. (Petőfi Sándor)
2. <Hibát, hiányosságot> megszüntet, kiküszöböl. Belátja és kijavítja hibáit. Vannak még olyan hibák, amelyeket ki kell és ki lehet javítani. A nyomtatási hibákat kijavította. (Vas Gereben)
3. <Írott, rajzolt művet> elejétől végéig átnézve úgy módosít, hogy megjelöli a benne levő hibákat, törli a hibás részeket, s jobbat ír, rajzol v. javasol helyükbe. (iskolai) Kijavítja a dolgozatot: a) <tanár> megjelöli a benne levő hibákat; b) <tanuló> helyesbítve újra leírja a dolgozat hibás részeit v. az egész dolgozatot; kijavítja a fogalmazványt, a kefelevonatot, a tervrajzot. || a. <Tévedést, tévesnek minősített szöveget, nyelvbotlást> helyreigazít. Nem feleséget vett, hanem megnősült – javította ki szavait a férje. || b. Kijavít vkit: vkinek a tévedését, hibásnak minősített beszédét helyreigazítja. Nem „egyenlőre”, hanem „egyelőre” – javította ki a diákot a tanár.
4. (iskolai) <Osztályzatot> szorgalmával v. magatartásával jobb érdemjegyre javít. Kijavította magyarból az elégségesét jóra. A hanyagok és gyönge előmenetelűek, kiknek meg kellene ragadniok e csábító alkalmat, hogy az osztályvizsga előtt kijavítsák rossz érdemjegyeiket, azok nem jelentkeztek. (Kosztolányi Dezső)
kijavítás; kijavítgat; kijavítható; kijavító; kijavított; kijavíttat.
