kikér
kikér ige
1. tárgyas Kikér vmit: a) kéri, hogy vmely helyiségen v. épületen kívül levő helyre juttassanak vmit. Kikéri a kulcsot az ablakon. b) Kéri, hogy illetékes v. hivatalos személy adjon át neki vmit. Kikér egy aktát vmely hivatalból. Kikér egy szerszámot a raktárból. c) Kéri, hogy adjanak ki (I. 3) neki vmit, ami őt megilleti. Kikéri a részét vmiből. Előre kikéri a fizetését.
2. Kikér vkit vhonnan: kéri, hogy vkit engedjenek ki v. el vhonnan. A vállalat Kovácsot kikérte az üzemből. Az igazgató úrtól kikértelek, két nap múlva úgy is kiadják a karácsonyi vakációt. (Tolnai Lajos) || a. Kikér vkit (vkitől, vmitől): vmely más államtól v. hatóságtól kéri, hogy további eljárás végett engedjen át neki vkit. Kikérik a háborús bűnösöket; az ügyészség kikéri vmelyik képviselőt. || b. tárgyas (népies) Kikéri a menyasszonyt: <a vőlegény násznagya az esküvő előtt rendsz. versben> kéri a menyasszony szüleit, ill. násznagyát, hogy adják ki (I. 9a) a menyasszonyt.
3. tárgyas (csak birtokos személyragos tárggyal) Úgy kéri vkinek az engedélyét, tanácsát, véleményét, hogy (remélhetőleg) meg is kapja. Kikéri főnöke engedélyét; kikéri egy szakértő véleményét. A tény közlésére Vörösmarty engedelmét kikérni nem volt alkalmunk. (Kossuth Lajos)
4. tárgyas (elavult) Nyomatékosan kér, kíván vmit vkitől. Ha hát csupán szerelmet És bort fogok danolni: Magyarjaim! kikérem, Ne szóljatok meg érte. (Csokonai Vitéz Mihály) Most már igazán, komolyan kikérem, hogy engedj a barátság rovására is valamit tennünk. (Tompa Mihály)
5. Kikér magának vmit: erélyesen tiltakozik vmely személyét v. jogait sértő eljárás, viselkedés, megnyilatkozás, kijelentés ellen. Kikérek magamnak minden ilyen gyanúsítást! Kikérem magamnak ezt a hangot! Kikérem magamnak ezt a bizalmas megszólítást. (Jókai Mór) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Kikéri magának: sértve érzi magát, és erélyesen tiltakozik a szóban forgó eljárás, viselkedés, kijelentés ellen. Ez szemtelenség! – kikérem magamnak! Mikor durcásan kifordult az ajtón, olyas valamit motyogott: kikéri magának, őt ne tegyék bolonddá. (Mikszáth Kálmán) Kikérem magamnak – pattant föl a kis ősz igazgató. (Kosztolányi Dezső)
kikérés; kikéret; kikérhető; kikérő; kikért.
