kilátó
kilátó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vhonnan kilát (1). Az ablakból az utcára kilátó asszony.
2. Olyan <hely>, ahonnan ki lehet látni (kilát 1). Kilátó pont.
II. főnév -t, -ja
Hegycsúcson v. más magaslaton emelt, rendsz. toronyszerű építmény, ahonnan, amelyről a környékre kilátás (1) nyílik. Jánoshegyi kilátó; a kastély kilátója. || a. (ritka) Szép kilátást (1) nyújtó hely, többnyire természetes magaslat. A környék legszebb kilátója. Este lett, | és mert egykor nagyon szerettelek, | kiviszlek még egyszer a Balaton | fölé, a kilátóra. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): kilátóhely.
kilátói; kilátós.
