kilátszik
kilátszik tárgyatlan ige
1. (ritka) <Fény> belső térből kiszűrődve kint is látható. A lámpa világa kilátszik az utcára is. Fény látszik ki az ajtó résén.
2. Vmi, amit nem fed el v. nem borít be teljesen az, ami egy részét takarja v. egészen takarhatná, részben v. teljesen látható. A ® körme hegye se látszik ki. Kilátszik az alsószoknyája. Kilátszik a takaró alól a lába. Úgy ül, hogy a térde is kilátszik. A hótakaró alól néhol már kilátszik a zöldellő vetés. Kis leány szoknyája térdig föl van hajtva, … Kilátszik a vizből két szép térdecskéje. (Petőfi Sándor) Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is. (Arany János) Most, ahogy elkényszeredetten, sőt szomorúan mosolygott, kilátszottak nagy sárga fogai. (Nagy Lajos) || a. <Személy, dolog> vmiből v. vmi közül úgy magaslik v. emelkedik ki, hogy látható. Kilátszik a feje a búzából, a gödörből; a ® földből is alig látszik ki. Szóláshasonlat(ok): kilátszik, mint ® szamár a nyájból v. juhok közül. Dobónak nem volt szükséges kőre állnia, hogy kilássék a csoportból. Ellátott mindenkinek a feje fölött. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) (A füle is) alig látszik ki az adósságból (a munkából): nagyon sok adóssága (dolga) van; nyakig van benne.
3. (átvitt értelemben, ritka) Észrevehetővé, felismerhetővé válik az, amit vki titkolni szeretne; kitetszik, kitűnik. Kilátszik vkinek a szándéka. Minden szavából kilátszott, hogy össze voltak beszélve. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. lóláb.
kilátszó.
