kimar
kimar tárgyas ige
1. (ritka) <Állat> marva kitép, kiszakít vmit. A kutya kimart a fiú lábából egy darabot.
2. <Maró anyag> addig mar vmit, amíg lyuk, bemélyedés v. seb keletkezik rajta; kiesz. Kimarja a lúg a kezét. Kimarta a sav az asztal lapját. || a. (műszaki nyelv) Marós forgácsolás során a munkadarabból marással kivesz, eltávolít vmit. || b. (átvitt értelemben, ritka) <Rozsda vmely anyagot> úgy pusztít, rombol, hogy az anyagban hiány támad. Kimarta a rozsda a vasat.
3. (ritka) <Több állat vmely állatot> addig mar, bánt, míg az kiszakad a falkából, nyájból. Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól: Ki egyet agyarral halálosan sérte, Ugy aztán kimarta őt a többi érte. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) <Áskálódással, örökös kellemetlenkedéssel> elüldöz vkit vhonnan, vmely közösségből, hivatalából való távozásra kényszerít. Kimar vkit az állásából. Ellenségei kimarták. A fiatal titkár azon kezdi, hogy az öreget kimarja. (Vas Gereben) A tekintetes vármegye rendesen olyan embert választott … ide, akit szépszerével ki akart marni a közszolgálatból. (Mikszáth Kálmán)
kimarás; kimaró; kimart.
