kimenekül
kimenekül tárgyatlan ige
1. Vmely szempontból bent levő helyről kint levő helyre, kül. vmely helyiségen v. épületen kívülre menekül. Kimenekül az égő házból. Üldözői elől kimenekült a kertbe. Páris! … Most, hogy börtönömmé lett, csak egy vágyam volt, mentől előbb kimenekülni belőle. (Kuncz Aladár) || a. Lakott hely belső területéről a széle felé eső irányba v. a lakott helyen kívülre menekül. Az árvíz elől kimenekül a hegyekbe. A város zajából kimenekül az erdőbe. || b. Külföldre menekül. Mikes követte urát, kimenekült vele Törökországba. Kiutazik Schweizba, s ön ez úton kimenekül az országból. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Vmely kínos helyzetből> kijut, megmenekül. Kimenekül a bajból; kimenekül vkinek a karmai közül: megszabadul vkitől, aki bajt v. veszélyt hoz(na) rá; kimenekül a veszélyből. Kerestem, hogy miféle kifogásokkal tudnék kimenekülni az ígéretem alól. (Jókai Mór) Boldog voltam, hogy akkor a gúnykacajból kimenekültem, mert éppen akkor vittek el Debrecenbe a kollégiumba. (Móricz Zsigmond)
kimenekülés; kimenekülő; kimenekült.
