kimér
kimér tárgyas ige
1. <Bizonyos mennyiségű folyékony v. darabos, szemes anyagot> nagyobb mennyiségből vmely célra mérve elkülönít. Kimér három liter bort, két deka élesztőt, öt kiló lisztet. Kiméri a vegyszereket az előhíváshoz. Szemfényvesztő ügyességgel kimér nyolc és fél dekát, lekapja a mérlegről …, s a kezembe nyomja. (Nagy Lajos)
2. <Árucikket> ilyen módon mérve (vmilyen áron) elad, árul. Bort mér ki. Kiméri a húst a lakosság között. Gonddal ültetett erdődet, parkodat kimérte ölfának. (Jókai Mór) Megcsapoltatok egy hordót, amelyből másnak nem mérek ki egy pohárral se. (Krúdy Gyula) || a. (kereskedelem) Kimérve: nem előre csomagolva v. palackozva, hanem az árusítás alkalmával megmérve. Bor, kávé, tea kimérve is kapható.
3. Vmit kimér: vmely távolság, terület nagyságát előre meghatározza, és méréssel kijelöli. Körzővel kimérte a távolságot. Már kimérték a házhelyeket. || a. (költői) <Időt> meghatározott szakaszokra oszt. A te szemöldököd Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. (Berzsenyi Dániel) Az óra lüktet …, Kimérve a megmérhetlen időt. (Arany János) || b. (ritka) <Vmire szánt időtartamot> előre megszab. Kiméri az időt vmely munkára. Időm ki van mérve. (Csengery Antal)
4. (ritka) Kimér vmit: becsléssel hozzávetőleg megállapítja vmely távolság nagyságát. [A leány] kimérte, hogy … hol éri közelebb az ajtót. (Vas Gereben)
5. (ritka) Vmit kimér: vminek, kül. ütésnek, vágásnak az irányát és nagyságát megszabja. Nem jól mérte ki az ütést. Célozz ellened nyakára, e vágástól, ha jól ki van mérve, annak feje fog lábaidhoz gördülni. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) <Feladatot, terhet, büntetést> meghatároz, kiszab. Büntetést mér ki vkire. Azt mérte ki rá a végzet, hogy … A sors új teendőket mért ki számomra. (Tolnai Lajos)
kiméreget; kiméret; kimérhető; kiméricskél; kimérő.
