kinevezés
kinevezés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A kinevez igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit kineveznek (vmivé); vmely állás, hivatal betöltésére való hivatalos feljogosítás, vmely tisztséggel és az ezzel járó ranggal, címmel való felruházás. Miniszteri, tanári kinevezés; osztályvezetővé, tanárrá, tisztviselővé való kinevezés; kinevezésre javasol vkit. Petőfi … elkezdette nem tűrni a „nyakravalót”. S azért, mert nem akarta felkötni a nyakravalót, a hadügyminiszter nem erősítette meg a kinevezését. (Jókai Mór) Sokszor már úgy volt, hogy a kinevezés másnap megtörténik, de az ügy megakadt, elaludt valahol. (Kosztolányi Dezső)
2. Az erről szóló hivatalos értesítés, irat, okmány. Elveszett a kinevezése. Még nem kapta meg a kinevezését.
kinevezéses; kinevezési.
