kinő
kinő ige, (népies) kinől
1. tárgyatlan <Növény, növényi hajtás> úgy nő, fejlődik, hogy vmiből v. vmi alól kibújik. Tavasszal itt kinő a fű. Kinő a vetés a földből. Iluska porából nőtt ki az a rózsa. (Petőfi Sándor) Láttam már én olyan tulipánt is, mely a fűrészpor alól nőtt ki. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Kinő a földből: <főleg építmény, város> szinte a semmiből jött létre, terem elő. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Még a földből is alig nőtt ki: <gyermek> nagyon kicsi, pöttöm. || c. tárgyatlan <Új hajtás> a növény levágott hajtása helyén kisarjad. A tarlón fattyúhajtások kezdtek kinőni. Kaszálhatod a fűt világ végeig, Holnap kinő az, ha ma lenyesik. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan <Ember, állat testének vmely látható része> úgy nő meg, hogy a testből mintegy kiemelkedik, szervesen kinyúlik. A csecsemő fogai már kinőttek. Még nem nőtt ki a ® bölcsességfoga. Ollyan e csoport öreg, Mint a darázsfészek, … Hegyes fulánkjok van, kinőve a Hasuk végébül. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Meglepve figyelte a fiú arcát. Soványabb lett … A szakálla is kinőtt. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan <Élő testen vmely szerves képződmény, emberi, állati testrész> a sérülés, csonkítás helyén újra kifejlődik. Kinő a lenyírt haj, a leborotvált bajusz, szakáll. Kinőtt a gyík leszakadt farka. Kinőtt már a libák tolla. Árva gólya áll magában … Felrepűlne, messze szállna, … Csakhogy el van metszve szárnya … Várja, várja, mindig várja Hogy kinő majd csonka szárnya. (Arany János)
3. Vki kinő vmit: vki annyira megnő, hogy vmely ruha, ruhadarab kicsi, szűk lesz neki, nem tudja tovább használni. Kinőtte a kabátját, a nadrágját. Előszed holmi viselt ruhát, Melyeket a bátyja, miután kinőtte, Régen lehajított már annakelőtte. (Arany János) || a. tárgyatlan (ritka) Kinő vmely ruhából: úgy megnő, hogy kicsi, szűk lesz neki v. rá a ruha. Kinőtt a ® gyermekcipőből. Már kinőtt a ® pólyából. Be akarta … gombolni dolmányát széles kövér mellén …, de nem boldogult. Kinőtt, hiába, kinőtt a hitvány dolmányból. (Tolnai Lajos)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben is) Kinő vhonnan: fejlődése folyamán kijut vmiből, túlhalad vmely (korábbi) állapoton. Kinő a gyermekkorból; kinőtt már a ® gyermeksorból; kinőtt az iskolából: a) túljutott az iskolai tanulmányok idején; b) (ritka) szellemi fejlődése túlhaladta az iskolában követelt tudást; kinő a játékból, az óvodából; kinőtt már a ® vessző alól. A lyrából egy kissé már kinőttem. (Arany János) Vár a gyermek, vár amig Kinő az iskolából. (Madách Imre) Az apám eltért a falu útjáról, és a földtúró foglalkozásból … kinőtt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Kinövi vmely hibáját: fejlődése során elhagyja vmely hibáját, leszokik róla.
5. tárgyas (bizalmas) Kinövi magát: növése folyamán eléri a kellő magasságot, súlyt, termetet; megnő. Nem baj, ha kicsi is, majd kinövi magát.
6. tárgyatlan (átvitt értelemben is, ritka, régies) Növekedve kifejlődik. Kinő vmivé. Több az, mint puszta játszi képzelet, S biztos valóvá nő ki az egész. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Jön valami ismeretlen féreg, mely a fa levelét megszúrja, hogy az egy csodagyümölccsé nő ki. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben is) Kinövi magát vmivé: fejlődése, növekedése folyamán vmivé válik. Tudóssá növi ki magát. A kezdeményezés országos méretű mozgalommá nőtte ki magát. Óhajtásom az, hogy e lap irányadóvá s mintegy irodalmi központtá nője ki magát. (Arany János) Maholnap menyecskévé növi ki magát. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Jelenség, cselekvés, mozgalom> fokozatosan kifejlődik vmiből, rendsz. vmely kezdeményezésből. A forradalom a munkásság politikai sztrájkjaiból nőtt ki. Egyik panasz a másikba kapcsolódott, egyik szitokból másik nőtt ki. (Kuncz Aladár)
8. tárgyatlan (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Személy> vmely környezetből kiemelkedve fejlődik vmivé. A dolgozók sorából tehetséges vezetők nőttek ki.
Szólás(ok): ld. isten.
kinőhető; kinőtt; kinövő.
