kiöl
kiöl tárgyas ige
1. <Kártevő állatokat, élősdieket> egymás után v. egyszerre, nagy tömegben (el)pusztítva teljesen kiirt vhonnan. Ez a szer mindenhonnan kiöli a kártevő rovarokat. A fertőtlenítés kiöli a baktériumokat. || a. <Élősdi növény vmely veteményt> elburjánozva kipusztít. A lucernát azonközben kiölte … az aranka. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) <Embereket> csoportosan, tömegesen megöl; legyilkol. Hol a kigyó, mely | Rómát kiölni szándékszik …? (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Abból a házból … kiölték az egykori lakókat. (Jókai Mór)
3. (orvostudomány) <Fogideget> elhalásra kényszerít, érzékenységét megszünteti; elpusztít, elöl [1] (2).
4. (átvitt értelemben) Vmit kiöl (vkiből, vkinek a szívéből, lelkéből, agyából): vmely érzelem, gondolat, törekvés elmúlását, megszűnését idézi elő vkiben, kül. folytonos ráhatással. A helytelen bánásmód kiölt belőle minden becsvágyat. S te itt vagy Júlia, mondd, mit keressz itt Hol a halál az örömet kiölte. (Madách Imre) A megsemmisülés érzése kiölt belőlem minden gondolatot és emlékezést. (Kuncz Aladár)
kiölés; kiölet; kiölhető; kiölő; kiölt melléknév.
