kiollóz
kiollóz tárgyas ige
1. (ritka) <Újságból, folyóiratból vmely cikket v. részletet> ollóval kivág magának, rendsz. megőrzésre. A megjelölt részeket ki kell ollózni. Feláldoztam egy számot, kiollózván belőle az illető verset. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely írásműből egyes részeket> a forrás megnevezése nélkül kiír, és a maga műveként tüntet fel; ollóz. Maga ezt az egész unalmas történetet szóról szóra az Ezeregyéjszakából ollózta ki. (Karinthy Frigyes) || a. (sajtónyelvi, gyak. rosszalló) <Újságokból kőnyomatosokból, hosszú cikkekből stb.> ollóval részeket vagdal ki, s ezeket a forrás megnevezése nélkül teszi közzé. Az újdonságait kilenc más lapból szokta kiollózni. (Jókai Mór)
kiollózás; kiollózgat; kiollózható; kiollózó; kiollózott; kiollóztat.
