kiolvas
kiolvas tárgyas ige
1. <Egyes szavakat, szövegrészeket vmely írásból, szövegből> kiragadva, kinézve elolvas. A receptet valami régi szakácskönyvből olvasta ki. || a. (iskolai, rosszalló) <Megtanulásra feladott, előírt szöveget> vhonnan, rendsz. lopva kinéz, vhonnan olvasva mond el. Nem akadt meg, mert kiolvasta a leckét. Amit mondott, azt is könyvből olvasta ki.
2.* <Könyvet, újságot> egészen elolvas; végigolvas.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (átvitt értelemben) Vmiből kiolvas vmit: vmely szövegből v. bizonyos jelekből közvetve megért, felismer vmit, következtet vmire, ami nincs nyíltan, szándékosan kifejezve. Kiolvas vmit vkinek az arcából, a szeméből. Leveledből azt olvasom ki, hogy eljössz. Régi könyvekből sok érdekes dolgot olvasott ki. A leletekből ki lehet olvasni, hogy … Kiolvasom szeméből Mi az, mit tenni kell. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Vmely szövegből, jelből> következtet vmit, amit az nem tartalmaz, v. nem akar kifejezni. Mutatja neki az ódáját, amiből a censor revolutiót olvasott ki. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies) <Jelekből, eseményekből babonás értelmezéssel> megjósol vmit. Kiolvassa a jövőt a csillagokból, a kártyából, tenyérből.
4. <Meghatározott számú darabból álló dolgot, kívánt összegű pénzt> megszámlálva kitesz, és így odaad vkinek. Kiolvassa a pénzt az asztalra. Kiolvasta a húsz tojást a szatyorból. Az öreg sietve hajolt le egy szekrényhez, s kiolvasta az ámuló Péternek az ezer tallért. (Mikszáth Kálmán)
5. (népies) Kiolvassa a szemét: annyit olvas, hogy tönkreteszi vele a sz.-ét. Éjjel-nappal a könyveket bújja, kiolvassa a szemét.
kiolvasás; kiolvasatlan; kiolvasgat; kiolvasható; kiolvasott; kiolvastat.
