kirándul
kirándul tárgyatlan ige
1. <Rendellenes v. túlságosan erős mozdulat következtében> az ízületi tokban (a szalagokban v. a porcban) kisebb fokú sérülés, az egész ízületben fájdalmas, gyak. véraláfutásos duzzadás támad. Kirándult a bokája.
2. Szórakozás, felüdülés végett gyalog, ill. sportszerűen használható v. egyéb közlekedési eszközön kisebb-nagyobb utat tesz; kirándulást tesz. Kirándul a hegyekbe; autóval, csónakon, gyalog, kerékpáron, vitorlással kirándul. Húsvétkor kirándulunk. Kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre. (Petőfi Sándor) Másnap kirándultak a közeli erdőbe. (Kosztolányi Dezső)
kirándulgat; kirándult.
