kireped
kireped tárgyatlan ige
1. <Vmely burkoló anyag vmely feszítő erő hatására> megrepedve kinyílik. Kirepedt az ajkán a bőr. Kirepedt a térdén a nadrág. Kirepedt a zacskó és kiömlött a liszt. [A sapkának] rögtön kirepedt az oldala. (Jókai Mór)
2. (ritka) Lereped. Itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab, s elmállt a vízben. (Mikszáth Kálmán)
3. (bizalmas) Majd kireped: <vmely erős indulat következtében> alig bír magával, alig bírja magát fékezni. Majd kirepedt a haragtól, a méregtől.
kirepedés; kirepedő; kirepedt.
