kisded
kisded [e] melléknév és főnév
I. melléknév (-ebb) [e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Általában (kedvesen) kis <élőlény, tárgy>; kicsike, kicsiny. (vallásügy) A kisded Jézus: a csecsemő J. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kis térbeli kiterjedésű, a szokottnál, az általában ismertnél kisebb. Kisded hajlék, hol születtem, Hej tőled be távol estem! (Kisfaludy Károly) Egy képet látok … Dús ételek és cukrok kisded halma, | sötét rum és bor, datolya meg alma. (Kosztolányi Dezső) Tanyát vertek … egy kisded erdő sarkában. (Móricz Zsigmond) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Kis termetű; alacsony. Kisded, hasas emberke volt, orcáját … pirosra festette a bor. (Kazinczy Ferenc) Mást sugár nagy termet hódít, Mást a kisdedebb. (Vörösmarty Mihály) || c. (régies, irodalmi nyelvben) Kevés tagból álló, kisszámú. Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. (Vörösmarty Mihály) Nem messze a két öreg nőtől kisded társaság sütkérezik. (Nagy Lajos)
2. (gúnyos) Olyan <rendsz. aljas cselekvés, eljárás>, amelyet jelentéktelennek, ártalmatlannak szeretnének feltüntetni, de valójában nem is olyan kis mérvű. Kisded üzelmek, visszaélések; ® eljátszotta kisded játékait; űzi kisded játékait.
II. főnév -et, -e [ë, e] (régies, választékos) Kisgyermek, csecsemő. Mint anyának álma közt is Emlőin függ kisdede. (Tompa Mihály) A gyalogúton haza lépkedett, … karján tartva az alvó kisdedet. (Gárdonyi Géza) || a. (vallásügy) A csecsemő Jézus. Mária a kisdeddel.
Szóösszetétel(ek): kisdedápolás; kisdedóvoda.
kisdedecske.
