kísértetes
kísértetes [í-e-ë v. i-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé régies, irodalmi nyelvben) Kísérteties. Milyen kisértetes ez a dal! (Petőfi Sándor) Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hívását. (Ady Endre) Kisértetes danát a holt apák daloltak. (Tóth Árpád)
2. (ritka) Olyan, amelyben kísértet szerepel, kísértetjárás fordul elő. Erre mindenki tudott elmondani valami boszorkányos vagy kísértetes történetet. (Gárdonyi Géza)
